Igazából egy aranyköpés-jellegű poszt következik a Tündérkertből, midőn Bálint beleegyezett, hogy megtanítja Zolit koreaiul. :D Köréjük gyűltünk, mint a legyek. :)
Zoli: Gyerekek! Azt érzem, hogy kéne tanulni egy keleti nyelvet! XD
B.: Zoli, mi vezetett erre? :D
Zoli: Nemtom! :D Elkezdett érdekelni :D
B.: Az jó :) a koreai a legkönnyebb :P csak úgy mondom :P XD
Dash: Nekem a koreai írás nagyon sokat segít ha puskázni akarok :P (sose szoktam ;) )
A kezemre lazán felírom, ha esetleg a tanár megkérdezi, hogy mi van ráírva azt hazudok neki amit akarok :P
És mivel betűk vannak ezáltal mindent át tudok írni hangul-ra.
Zoli: Valaki tudna oktatni? *-) *-) *-)
B.: Persze ^^ Bálint hyung megtanít neked mindent Zoli :D
Kei: taníts, Mester :Đ XD
Zoli: Köszi :D Kezdjük az alapoktól :D *-)
B.: Kezdjük ^^
Első és legfontosabb, a betűk. A koreai írás szépsége, hogy a betűk olyanok mint egy család. Egy szótagba csoportosulnak a szótagok pedig szavakat alkotnak.
Egy szótagban mindig van legalább egy mássalhangzó és egy magánhangzó. Az ő kapcsolatuk olyan mint a férfi és nő kapcsolata, van, hogy egymás mellett állnak, de van, hogy egymáson fekszenek :Đ
Ez eddig mennyire kínai? :Đ :Đ
Kei: neeeeeee XD
*jelentkezik*
egy olyan kérdésem lenne, hogy hogyan döntöd el mikor vannak egymás mellett, és mikor egymás alatt?
B.: Nos ez a nőtől - a magánhangzótól - függ. Ha ő áll, állnak, ha ő fekszik... *-)
Kei: aha... vagyis? *példa...*
X: *begurult ő is tanulni, de már most a pad alatt röhög*
B.: Vagyis:
아 az első az egy kör (ovális) egy néma "h" a függőleges vonalka a kis vízszintessel egy "á"
어 megint egy néma "h" aztán a függőleges vonal a kör felé rövidke vonalkával az egy hmmm, hát olyan a és o közötti hang, leginkább.
Ennél a kettőnél mint látod a magánhangzó (a nő) egy hosszú álló egyenesből és egy rövid vízszintesből áll. Ezért a mássalhangzó is áll.
오 itt a kör egy néma "h" a vízszintes vonal amiből felfelé megy egy rövidebb pedig egy "o" hang
우 megint egy néma "h" és a vízszintes de lefelé rövidebb vonallal egy "u"
Itt a magánhangzó hosszabbik fele fekvő egyenes, ezért "egymáson" helyezkednek el :)
Fontos, hogy a nő sosem állhat egyedül, ezért amikor csak egyetlen "á" hangot szeretnénk leírni akkor is elé tesszük a néma "h"-t. Olyan ez, mintha a férfi mindig ott lenne, mint egy láthatatlan védelem.
Tök romantikus, nem? :D
X: Azta, ezt értem O.o Pedig azt hittem, sosem fogom meglátni a rendszert a koreai írásban O.o
Zoli: Bálint, értem, eddig :D És igen az! :D Mint a Titanic! :D
X: Mind meghalunk?
Kei: nagyon :Đ főleg mikor... khm... fekszenek *-) XD
*és itt lehullott a lepel*
B.: amúgy ezt nem én találom ki, van egy könyvem erről xD
B: Na de! nincs ám vége... mert ugye egy szótagban nem csak egy mássalhangzó meg egy magánhangzó lehet, előfordul, hogy 3-4 betű alkot egy szótagot.
Vagyis a férfinek és a nőnek születnek gyerekei...
안녕! (annyeong - ánnyong) Itt két 3 betűs szótag van, egyébként sziát jelent
있다 (issda - isszdá) itt az első szótagban 4 betű van a másodikban csak kettő... De mindegy, látjátok lehet egy szótagban 3-4 betű is.
Ilyenkor a szülők mindig felül vannak az olvasás pedig balról jobbra fentről le...
kérdés?
na, és innentől minden elkezdett zavarossá válni...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése