Eddig is bővítgettük a blogot a bejegyzéseken kívüli egyéb jó dolgokkal: a szemfülesek már észrevehették, hogy fent megjelent egy Hopp-hálózat hasznos hivatkozásokkal, egy Játékok és egy Naptár link, oldalt a kék dobozban pedig bárki üzenhet bárkinek.

Aztán olyan jó kis kreatív munkáink készültek az utóbbi időben, hogy vétek lenne a Tündérkertben elkallódni hagyni őket, ezek is helyet kell kapjanak a Levita blogján. Ezért készült egy Rajzaink és egy Verseink oldal is. Fent, a fejléc alatti gombokkal elérhetitek őket. Van, aki nem látta elsőre ezt a menüsort. Szerintem próbáljátok meg ilyenkor másik böngészővel, illetve felsorolom mindjárt az egyes menüpontokat, hogy akinek sehogy sem működik, az is láthassa:

A felső menü jelenlegi lehetőségei:

Hopp-hálózat

Játékok

Naptár

Rajzaink

Verseink

Bővülés még várható: hamarosan összeállítunk egy Rólunk menüpontot a blogírók bemutatkozásával, illetve ha bármilyen ötletetek van arról, mit kéne még tárolnunk a blogon, írjatok nyugodtan kommentet ide, vagy baglyot Kumagoronak!

Ha van megosztandó linketek, online játékotok, rajzotok vagy versetek, ha szeretnétek, küldjétek el, hogy az is kikerülhessen!

A történet 1986. április 26-án kezdődött, amikor egy egyszerű, rutinszerű karbantartási munkához készültek az emberek. Kísérleteiket végezve, a műszereikre, jelzőkre hagyatkozva fogtak bele a munkájukba. Az erőmű, mely Csernobil és Pripjaty városától pár kilométerre feküdt, az addigi biztos áramforrást jelentette Ukrajna számára, ámbár hajnali 1-kor váratlan esemény következett be..

Az erőműben történő hibák miatt a 4-es reaktorban történő gőzrobbanás teljességében megsemmisítette a reaktor fedelét és a tetőt megrongálva juttatta a levegőbe a mérgező, sugárzó anyagokat. A robbanással egy időben, vagy annak következtében földrengés rázta meg Csernobil területét, szinte sugallva azt, hogy mi közelít a városok felé...

Az atomerőműben tartózkodó munkások hihetetlenül magas sugárzásnak lettek kitéve, ők, az évek múltán, a sugárzás maradandó károsodása miatt hunytak el. De a katasztrófa nem csak a reaktor közelében lévők életét követelte és keserítette meg...

A reaktor tüzét megfékező tűzoltók ismeretlenül mentek oda, nem tudták, hogy mit kell kiállniuk, mit szenvednek aközben, hogy oltják a lángokat. Az akkori felelősök egy eddig nem ismert, el sem képzelt katasztrófával álltak szemben, nemértésük és a pillanatnyi helyzet miatt a legkevesebb idő alatt kellett dönteniük. A szennyező anyag már a levegőben keringett, ezt nem tudták megfékezni, ellenben a döntés, mely megszületett, igyekezett minél több életet megmenteni.

Még aznap este elrendelték, hogy a reaktort megsemmisítik, illetve, a közelben fekvő Pripjaty városát evakuálják. A történet szerint, a lakosoknak 5 percük volt arra, hogy összeszedjék fontosabb dolgaikat, és elhagyják a várost, mely első ízben kapott a sugárzó szennyeződésből. Az ígéret szerint 3 nap múlva visszatérhettek volna, de, ez nem így végződött. Csalódott, otthontalan emberek mindenüket hátrahagyva menekültek és kaptak otthont átmenetileg. De ez vajon mindent megoldott?

Az emberek valójában csak a katasztrófa után 3 hónappal térhettek vissza, de akkorra már a várost kifosztották. A kapzsi, lelketlen emberek a katasztrófa idején is csak a vagyonszerzés mellett kitartva igyekeztek pénzt csinálni abból, melyet mások a katasztrófa miatt kénytelenek voltak hátrahagyni. Talán túl buták voltak, de számos történet kering arról, hogy a lopott és eladott holmiktól az új tulajdonosuk megbetegedett, hiszen sugárzásnak kitéve szennyezettek voltak.

A reaktor, és maga az erőmű sorsa meg volt pecsételve. A szennyező anyag még Magyarországot is elérte, de csak kis mennyiségben, viszont túllépte a megengedett sugárzási szintet. A legnagyobb dózis Szovjetunió nyugati részére, valamint Európa más részeire és az Egyesült Államok keleti részére, illetve mai Ukrajna, Fehéroroszország és Oroszország területére jutott, ezzel hatalmas területek szennyeződtek.

A további sugárzás elkerülése érdekében a 4-es reaktor köré az akkori technikának eleget tevő, de mégsem a csúcstechnika remekjének mmondható szarkofágot emeltek. Ez a betonkészítmény védte és védi a mai napig is sugárzó anyagot attól, hogy újra a szabadra kerüljön. A munkások, akik építették, hatalmas életveszélynek lettek kitéve, és a még élők a mai napig emlékeznek a borzalmakra, melyek akkor, azon a napon történtek.

A történet itt véget is ért, hiszen, a szennyezett terülteken lefolytak a tisztítási munkálatok. A lehető legtöbbet megtéve próbálták meggyógyítani a sérüléseket, de sajnos nem lehetett 100%-ban eltüntetni a szennyezést. Az évek, évtizedek múltán is kimutatható, hogy a föld, mely legnagyobb mértékben károsodott, még nyomokban, kis mértékben sugárzik. A lakosok egy része visszatért a környező helyekre, Pripjaty üresen maradt, viszont mára már inkább turistalátványosság. A megbetegedések, a daganatos elváltozások és a mutációk száma megugrott, a katasztrófát követő években rengeteg ilyen történettel és kutatással, dokumentációval volt tele a sajtó. Beteg, fogyatékkal élő gyerekek, állatok jöttek világra, váltak a kutatások áldozatává a katasztrófa utáni években. Az emberek, akik a mai napig ott laknak, már megtanultak együtt élni ezzel, a történelemmel, a többi pedig a mai napig is szörnyülködve, félve tekint az atomenergia felhasználásra.

'86 eseményei felhívták a figyelmet az óvatosságra, az előírtak betartására. Minden évben megemlékeznek azokról, kik a balesetben és az azt követő években hunytak el, emlékeznek azokra, akik életükkel fizettek a hibákért. Ezen a napon világszerte emlékeznek Csernobilra, a 4-es reaktorra, és arra, hogy az emberi élet mennyire veszélyben tud lenni, mennyire vigyázni kell értékeinkre.

Forrás: Wikipedia

Kedves Nyuszikék!

Tudtátok, hogy a vér-rellonos Yarista Palarn egyik napról a másikra kék talárban jelent meg a tanórákon? Bizony, ha valaki még nem találkozott vele tegnap vagy ma, elmondom a hírt: az ex-rellonos ettől kezdve a Szfinxek Házának tagja!

Volt egy-két meleg helyzet Roli miatt az érkezése napján, de amúgy rendben vannak. Alant olvashatjátok a (kissé hosszúra nyúlt) történetet arról, hogyan is interjúvoltam meg a fiút ma délután.

***

Kumagoro már érkezése napján fontolgatta, hogy interjút készít a Rellonból a Levitába átköltöző Yarista Palarnnal, de végül csak másnapra sikerült leszerveznie vele a kékek klubhelyiségében. Most együtt ülnek a puha kanapén, Kumagoro egyik füle alá beigazítva egy hosszú sárga HB-s ceruza fityeg, de van annak egy párja is, épp a plüssnyuszi kezében. (Sosem lehet elég felkészült a nyúl!) A fontos eseményre egy spirálozott zsebnoteszt is beszerzett, ebbe fog jegyzetelni, a többit megoldja memóriából. És egy csöpp fantáziából. Izgatottan, csillogó gombszemekkel tekint fel interjúalanyára.

- Kezdhetjük? - remeg.

Yar nem gondolt arra, hogy amikor megérkezik máris a középpontba kerül. Nem zárta ki, de szépen csendben szeretett volna megérkezni, amit Roli teljesen felrúgott a kis akciójával. Most pedig újra a klubhelyiségben van, lazán ülve a fotelben és a riporterét figyeli. A kérdésre megmozdul és tökéletesen kényelmes pozícióba húzódik: felhúzza a lábait, a karjait pedig a karfán pihenteti, úgy süpped bele a kényelmes székbe.

- Persze, lássunk neki. - kacsint a nyúlra és várja az első kérdést.

A nyuszi mély levegőt vesz, megpörgeti mancsában a ceruzát, és felteszi azt a kérdést, amire valószínűleg mindenki borzasztóan kíváncsi, aki csak találkozott Yaristával az elmúlt napokban.

- Szereted a brokkolit?

A fiú nem lepődik meg, nagyon nyugodtan fogadja a kérdést. Aztán egy kicsit elgondolkodik, majd válaszol.

- Persze, nagyon sok hússal, főleg, ha előtte kivesszük belőle a zöldségeket. Akkor az igazi.

- Meg kell, hogy mondjam, amint megláttalak tegnap a folyosón, azóta nem hagyott nyugodni ez a kérdés - magyarázza Kuma. - Gondolom, veled is van ilyen... ha már itt tartunk: és a bűvös bizserét?

- Megértelek, sok mindent le lehet szűrni abból, hogy valaki, szereti-e a brokkolit, vagy sem - ravasz mosoly, majd egyből megy is válasz.

- Hűha. Még jó, hogy azt is szeretem.

- Akkor minden okés! - a nyuszi örömmel sóhajt. Egyrészt, hogy megértik, milyen fontos tudni, hányadán áll a másik a brokkolival, másrészt, hogy Sir Palarn rendben van mindkét étekkel.

- Ne haragudj, de kicsit komolyabb vizekre kell eveznünk. Tudod, az olvasók... Tehát: Miért hagytad ott a Rellont? Bántottak? - teszi egyik rózsaszín vattamancsát a rellonos fiú kezére egy őszinte 'nekem elmondhatod'-fejjel.

- Igen, szerintem is - vágja rá azonnal a fiú, a következő kérdésre azért kicsit megváratja a nyulat. Kihúzza a kezét a mancsa alól és megvakarja, szemöldökét pedig felfelé mozdítja.

- Most nem azért, szerintem a brokkolinál nincs komolyabb - ingatja a fejét, majd gyorsan folytatja.

- Levegőváltozásra volt szükségem. Szeretek repülni, ez a legjobb hely a magasban, nem? Egyébként pedig egy kis nyugira vágytam. A Rellont ismered nem? Mindig a hátad mögé kell nézned... - vészjóslóan közelít a gombszemek felé a kékjeivel, majd felkacag.

Kicsit elnevetgél azon magában, hogy a nyuszi bedőlt a cselnek, de aztán újra kacag, amikor Kuma visszautasítja a nyalókát.

- Ó, hát igazán becsületes riporter vagy. Akkor a répás nyalóka marad az interjú utánra - mondja, majd jól láthatóan, élvezettel nyalogatja a sajátját, még néha bele is sóhajtozik, hogy mennyire finom lehet.

- Nem tudom, hogy mit szóltak. A levitások kedvesek voltak, pedig Roli egy kicsit megmozgatta a klubhelyiségben lévőket. Kaptam néhány baglyot, érdeklődtek, de semmi komoly. Egyébként meg csak cseréltem Lyrával, szóval, olyan, mintha minden maradt volna a régiben. Na, jó, nem egészen - teszi hozzá a végére. Egészen élvezi az interjút és a nyuszkó naivságát.

- Amúgy, ha akarsz egy jó barátot, ajánlom neked Leonie Rohrt. Másodéves eridonos, szerintem nagyon jól kiegészítenétek egymást  - ha létrejön a találkozás, ott szeretne lenni, az biztos.

Ezeket a mondatokat csak pár girbegurba, szinte olvashatatlan szóval jegyzi fel, mert közben Yarista a nyalókával delejezi a nyulat. Kumagoro azonban nincs ám fejre ejtve! Amint észreveszi magát, lesüti a szemét, és elhatározza, hogy többet nem néz a nyalóka felé. ...Répás ráadásul!

- Hallottam Roli hírét! - feleli a nyuszi nem túl nagy elragadtatással. Ő sosem rajongott olyan kitörően a sárkányokért, mint volt gazdája. A plüssnyuszik túl könnyen égnek porrá. - Reméljük, megszokja a helyet...

...és egyben marad a Levita - teszi hozzá magában, szemébe csak az aggodalom ül ki. De ez hamar el is illan, mikor volt szobatársa kerül a szóba.

- Tényleg, helyet cseréltetek Lyrával! - pattog ültében felvillanyozódva a mókás ötletre. - Nagyon rég láttam!

A Lyra iránti lelkesedés sem tarthat sokáig, mert Yarista folytatja.

- Egy jó barát? Remek! - Kumagoro gondosan lejegyzi Leonie Rohr nevét, bár nem tudja, pontosan hogy kell írni, ezért az így kerül a lap szélére: Leoni Ror - Eridon.

Ezután a következő pontra tér.

- A barátnőd nem hiányol a Rellonból? Fú, tényleg igaz az, hogy 13 barátnőd van? - kérdi a nyúl kissé pironkodva, de nagyon érdeklődőn.

Abban biztos a fiú, hogy ebből nem az az interjú lesz, amit elmondott. A nyuszi ugyan ír valamit, de hogy abból értelmes mondatok lennének, azt kétli. A kétely pedig meg is jelenik az arcán, aztán előjön az örök téma, a sárkány. A nyúl mindig is tartott tőle, Yar pedig határozottan élvezni kezdi ezt. Nem bántaná a kis fickót, mert bolondos, és azokat jobb megtartani, különben unalomba és letargiába fulladna az élet a suliban.

- Ha nem zargatják biztosan. Jó fiú ő, csak nem akarta elhagyni a jól megszokott helyét. A sárkányok pedig nem olyan nyugodt lények, de majd megszokja ezt is - vigyorra húzódnak az ajkai, és még hozzáteszi:

- Legalábbis remélem - aztán Lyra kerül szóba, a nyuszi lelkesen rájön, hogy Yar mit is mondott az előbb. Leonie felvetése pedig felettébb megmozgatja a vattaagyacskáját. 

- Hát, még nem tudja. Ez egy kicsit nehéz helyzet. Nem akartam bevonni, különben nem jöhettem volna el, biztos vagyok benne, hogy Amirával bilincsbe vertek volna és csak az órákra engedtek volna el. vagy még oda sem... - elképzeli a helyzetet és nem tartja lehetetlennek. A következő kérdésre az ujján már számolni is kezd.

- Igen, valahogy annyi lehet  - vonja meg a vállait újra, mintha nem tartaná számon az egészet.

- Neked ilyen agresszív a barátnőd? - kérdezi a nyuszi komolyan véve az új levitás minden egyes szavát. - Hogy bírod elviselni? És különben is, nem vagy elég erős, hogy legyőzd őket, ha bilincsbe akarnak verni? Még sárkányod is van! - mutat rá Kuma a nyilvánvalóra. - Hogy győzhetnek le valakit egy sárkánnyal?

- Azta! - elismerően csettint a annak hallatán, hogy igaz a pusmus, amit hallott. A csettintésből persze semmi nem hallatszik, mert a nyúl kezei ugyanúgy plüssből vannak, mint bármely más testrésze. Azon tűnődik, vajon hogy csinálhatja Yarista, hogy tizenhárom barátnője van?! Kumagoronak egy sincs. Biztosan, mert olyan sármos, meg különben is egy lovag! Habár maga a nyuszi is... Apropó!

- Még mindig olyan jól tudsz verselni, mint régen? - kérdi a nyúl vidáman emlékezve vissza közös döntetlen rímpárbajukra, amit az egyik lovag bírált el a páncélteremben.

- Ó nem, csak ennyire szeret, hogy ragaszkodik hozzám - kacagja el magát, egy külső szemlélő biztosan tudja, hogy az egész csak vicc volt.

- Úgy, hogy szeretem. A szerelem pedig mindent legyőz. Nem tudom, ez csak elmélet. Nem próbáltak még megbilincselni ők. Lehet, hogy igazad van. Biztosan nem sikerülne. És biztosan akadna egy lovag, aki kiszabadítana, ha mégis -  jelentőségteljesen néz a nyúlra.

- Ugye? Én sem gondoltam volna, de nem tudom, hogy miért van ez - utal a lányokra, és ő tudja, hogy a 13, csak egy lányt rejt igazán. De ezt nem köti a nyusziriporter orrára.

- Sir Sevan a riporter, minden nyulak legjobbja, kezében a pergament megfelelően formálja - adja meg a választ a kérdésre, verses formában.

Kuma komolyan bólint a szerelem erejéről hallottakra. Sosem volt még szerelmes, bár volt egy nagyon aranyos házi manó a konyhában, de hamar kiderült, hogy a dolog úgysem jönne össze. Mindenesetre mindig, ha szerelemről olvasott egy könyvet, a végtanulság az volt, hogy a szerelem igenis ilyen erős, úgyhogy maximálisan magáévá tudta tenni ezt a gondolatot.

- Természetesen, hogy akadna! - a nyuszi kihúzza magát, hogy biztosan látszódjon, hogy ő épp egy olyan lovag, aki segítene. - Megvan a kardom is... valahol. Még nem tört el!

Közben persze szorgosan körmöl. Időközben átváltott a másik ceruzára, ami a füle alá volt betolva, mert olyan erősen nyomta a másikat a papírra, hogy teljesen elkopott a hegye. Az utolsó verset mégsem írja le inkább, csak a szívében őrzi. Nem akar nagyképűnek tűnni, hogy a saját riportjában egy ilyet leírna, de mi tagadás, nagyon jól esnek neki a szép szavak.

- Örülök, hogy nem kopott el a tehetséged! - mosolyog elismerő ábrázattal.

- Azt hiszem ennyi volna - csapja aztán le a notesz fedelét, és megmozgatja jobb kezét, mert úgy elfáradt már az írásban. - Nagyon köszönöm, hogy a rendelkezésemre álltál!

- Most pedig... nagyon szeretnék egy nyalókát... - szép egyenesen, illedelmesen ül, és reménykedve néz fel a fiúra, hogy érti a nem igazán burkolt célzást...