2015. december 27., vasárnap

Keresd a pandát!

13:49 1 Comments

Megvan? :)
Talán nem is most látjátok először ezt a képet, a facebookon a napokban terjedt. De ismeritek-e a testvérét, akit ugyanaz a képregénykészítő csinált, csak - levitásokhoz illően - baglyok és egy macska vannak rajta? :) Hol a macska? (Segítség: azok a macskák, amiknek csőrük van, baglyok.:)


A rajzok Dudás Gergely fejéből (kezéből) pattantak ki, aki Dudolf művésznéven készít képkockákat és mini képregényeket. A munkái sokszor viccesek, olykor piros karikások, máskor elgondolkodtatóak. Utána nézhettek Dudolf facebook oldalán, vagy a blogján. A munkák - már amelyek tartalmaznak szöveget - angol nyelven íródnak, úgyhogy készüljetek némi nyelvtudással vagy egy ilyennel bíró baráttal hozzájuk. :)

Végezetül, ez nem Dudolf, de reflektál az elsőre:
A cikk folytatása...
dátum: 1 megjegyzés: quickedit
Címkék: ,

2015. december 13., vasárnap

Müzlis tál és macskák

20:05 0 Comments
Csodálatos HVH-nénink - és ezt nem csak azért mondom, mert a menyasszonyom és nagyon szeretem, de ez is belejátszik a dologba:) - rendszeresen ellát minket bögremacskával. Én pedig megláttam ezt a képet, és eszembe jutottatok. Hát rajta, keressétek a különbségeket!

Fogalmam sincs, hány van rajtuk, mert azt nem írta az Internet, úgyhogy a feladat némileg módosul: nem megmondani kell, hol vannak a különbségek, hanem azt kell kommentelni, hány darab van belőlük. :)

Jó játékot!
A cikk folytatása...
dátum: Nincsenek megjegyzések: quickedit
Címkék:

2015. október 27., kedd

Tragikus Hírek a Levitából

19:09 0 Comments
Kedves Gyerekek!

Közeleg halloween napja, amelyen az átjáró az élők és holtak világa között a legkeskenyebb, és nem meglepő, hogy a gonosz is felüti fejét világunkban, várva a nagy ünneplést. És hogy ezt mi honnan érzékelhetjük? Nem kell messze menni, nézzünk körül a Levita háza táján! Akad itt egy-két zaftos esemény, amelyek minket igazolnak.

1. Aileen Aurora holtan esett össze!
Vagy legalábbis valami nem stimmel a lány egészségével. Azt eddig is hallani lehetett, hogy valamilyen átkot örökölt édesanyjától, és esetleg az is a fülekbe juthatott, hogy a lány nem fogja üdvözölni a középkort sem, nemhogy azt megérhesse, hogy káposzta szagú, (bögre)macskás nagymama lehessen belőle. Ami viszont tény, hogy nem olyan régen párja - a nyilvánvalóan érzelmi mazochista vagy nekrofil Dolánszky Alex - úgy kaparta össze lakásukban, hogy aztán a szomszédhoz rohanjon a holtnak tűnő testtel.
Végül Aurora felébredt csipkerózsikaálmából, de jobb, ha félünk: az átjáró nagyon vékony!

 2. Böröczky Zoé ördögi terve
Nyílt titok a Bagolykövön, hogy vélalány költözött hozzánk, hiszen ennek immáron két éve is elmúlt, és mondanom sem kell, Böröczkyék lányát nem nehéz észrevenni. Gondolom, azóta mindenkinek, aki közelebbi kapcsolatba került vele, sikerült túltennie magát a szemtelenül vonzó hölgy közelségén, vagy ha nem is, reflexszerűen a kezére ül és lesüti a szemét, ha találkozik a mestertanonccal.
Aki viszont nem olyan szerencsés, hogy levitásnak született, hanem a főnixek fészkébe fújta a mátrai szél, ott is a kviddicsezők kis táborába vetődött, bizony tartania kell a kisasszonytól, aki most kimutatja a foga fehérjét! Szárnyra kapott a hír ugyanis, hogy a levitás fogó a meccsen nem átall majd kihasználni csábító kisugárzását, és elcsavarja az eridonos fiúk (és, ki tudja, a lányok) fejét, hogy a Szfinx Házának malmára hajtsa a vizet. Szó se róla, én is a kékeknek szurkolok, no de Zoé, mit fogsz majd mondani az unokáidnak, ha kiderül, csalással nyerted meg az első meccsedet?

 3. Nemes L. Izabella sem kegyelmez
Nemcsak előbbi hölgyeményünket környékezte meg a gonosz, a címben szereplő prefektusunknak sem kell a szomszédba mennie egy kis rosszindulatért. Talán nem tehet róla, hiszen épp azt próbáljuk bizonyítani, hogy halloween közeledte mindenkiből a legrosszabbat hozza ki, de az is igaz, hogy Nemes (?) kisasszony eddig sem vetette meg a rellonos társaságot.
Emlékszik mindenki Farkas Zétényre? Ne mondjátok, hogy nem, tuti ti is kaptatok már tőle egy lesajnáló pillantást vagy egy megalázó megjegyzést. Nos, Nemes Izabella kivételezett helyzetben lehet a bunkó rellonosnál: az hírlik ugyanis, hogy a penészes évfolyamtárs beleszeretett a kék végzet asszonyába. Szörnyű lehet elcsavarni egy prefektustársad vőlegényének fejét, nemde, hölgyem?

A tanulság:
Tartsátok nyitva a szemetek és kéznél a pálcátok!
Már levitársaitokban sem feltétlen bízhattok!
Marad őszinte hívetek,
A cikk folytatása...
dátum: Nincsenek megjegyzések: quickedit
Címkék:

2015. október 17., szombat

Szuperkönnyű repülőgépek?

19:39 0 Comments
2011. november 17-én, egy hónap híján 4 éve annak, hogy a HRL laboratóriumaiban (a HRL Laboratories-ban tudósok és mérnökök mindenféle technológiai kutatásokat, fejlesztéseket végeznek) feltalálták a világ legkönnyebb anyagát.
Most a Boeing cég - a HRL birtokosa - egy kisfilmet is kiadott a mikrorácsnak nevezett, az emberi hajnál tízezerszer könnyebb fémről. A képre kattintva megnézhetitek!


Igen, jól látjátok, a fémet, mely 100 nanométer vékonyságú rácsból áll (a nanométer a milliméter milliomod része!), és melynek 99,9%-át levegő teszi ki, egy pitypang is képes a fején egyensúlyozni. A HRL leginkább katalizátorokhoz, elem-elektródákhoz és mindenféle erőhatás tompításához tudja elképzelni használatát. A Szeretlek Magyarország! oldalán olvasható, ez az anyag mennyi mindenre jó lehet. Természetesen a repülőgépgyártásban nagy szerepet kaphat könnyűsége miatt, de emellett a rezgéseket is remekül képes csillapítani: ha beburkolunk vele egy tojást, majd ledobjuk 25 emelet magasságból, akkor sem törik össze. Mármint a tojás.
A cikk folytatása...
dátum: Nincsenek megjegyzések: quickedit
Címkék:

2015. október 11., vasárnap

Kötelező olvasmányok

12:46 1 Comments
Nem kell megijedni, nem fogok most egy 100 tételből álló listát felsorolni, amit a következő blogposztig el kell olvasnotok! :)
Még csak nem is bagolyköves kötelező olvasmányokról lesz szó. Bár itt megjegyezeném, hogy ha varázstárgyaitokkal kapcsolatos ajánlott olvasmányokkal foglalkozó szorgalmi feladatokat szeretnétek készíteni, nézzetek körül a bájitaltan, gyógynövénytan, hatástan, repüléstan, vámpírológia, önismeret vagy mágikus sporteszközök tantárgyaitoknál!

Amiről most én szeretnék írni, az egy teszt, méghozzá a mugli világban az iskolákban kötelező olvasmányokról. Nem gond, ha nem vagytok mugliszármazásúak és sosem jártatok varázstalan iskolába, még az is lehet, hogy ti is olvastátok ezeket a könyveket!


Most kipróbálhatjátok, hogy mennyire jól emlékeztek ezen történetek egyes részleteire. :) Amúgy a kérdések nem beugatósak, ha olvastad a művet, biztosan fogsz tudni felelni rá. Sőt, én az egyikre már abból is tudtam válaszolni, hogy pont az említett résznél tettem le, mert meghaltam unalmamban. o:)


Sajnos én csak Rendben!-t értem el. Szerintem ti ennél jobbak lesztek. o:)
A cikk folytatása...
dátum: 1 megjegyzés: quickedit
Címkék: ,

2015. szeptember 22., kedd

Művészi kukoricatáblák

0:01 0 Comments
Közel húsz éve volt, hogy egy massachusettsi farmerben és egy művészben egy karácsonyi partin felmerült a gondolat, csinálni kellene valamit a kukoricamezőn. Mike Wissemann és Will Sillin azonban nem érte be holmi gabonakörökre hajazó alkotásokkal, bonyolultabb formáknak veselkedtek neki. 

A kukorica között megjelent az évek során a Mona Lisa, Albert Einstein vagy éppen Charles Darwin is. Ebben az évben Lewis Carroll Alice Csodaországban című művének 150. évfordulójáról emlékeztek meg a kukoricaföldön.

Válogatás az elmúlt 15 év terméséből:

2001 - Mona Lisa

2005 - Albert Einstein

 2008 - Odüsszeia

 2009 - Charles Darwin

 2013 - Salvador Dali

 2014 - Az állati intelligencia

 2015 - Alice Csodaországban

Mit szóltok ehhez? Ti mit látnátok szívesen kukoricahiányból megformázva?

Forrásom:
http://www.sunnyskyz.com/blog/995/This-Farm-In-Massachusetts-Creates-Awe-Inspiring-Corn-Mazes-Every-Year
A cikk folytatása...
dátum: Nincsenek megjegyzések: quickedit
Címkék: ,

2015. szeptember 20., vasárnap

Erlkönig

0:01 0 Comments
Nem tudom, hányan ismeritek Johann Wolfgang von Goethe Erlkönig című, ballada műfajú versét, de ha máshol nem, énekórán bizonyára találkoztatok Schubert által megzenésített formájával.Manapság talán legismertebb fordítása Képes Géza nevéhez fűződik, de rajta kívül is rengetegen próbálkoztak már a vers magyar nyelvbe való átültetésével.

A fordítóknak figyelniük kell a vers dallamára, ritmusára és tartalmi elemeire, miközben tisztában vannak azzal, hogy "minden fordítás egyben ferdítés is". Valójában kénytelenek némileg újraírni a verset úgy, hogy az eredeti mondanivalóját, összképét nem sértve, át tudják adni a magyar olvasóknak is. Ahogy valószínűleg mindannyian ismerünk olyan külföldi szójátékokat, amiket csak nehezen vagy egyáltalán nem lehet más nyelvbe átültetni, úgy egy vers fordításánál sem maradnak érintetlenek az eredeti szóképek, alakzatok és talán néha a költői szándék sem. 

Az alábbiakban olvashatjátok az eredeti, német szövegű verset, valamint néhányat híresebb fordításai közül. 


Erlkönig

Wer reitet so spät durch Nacht und Wind?
Es ist der Vater mit seinem Kind;
Er hat den Knaben wohl in dem Arm,
Er fasst ihn sicher, er hält ihn warm.

Mein Sohn, was birgst du so bang dein Gesicht? —
Siehst, Vater, du den Erlkönig nicht?
Den Erlenkönig mit Kron’ und Schweif? —
Mein Sohn, es ist ein Nebelstreif. —

„Du liebes Kind, komm, geh mit mir!
Gar schöne Spiele spiel’ ich mit dir;
Manch’ bunte Blumen sind an dem Strand,
Meine Mutter hat manch gülden Gewand.“ —

Mein Vater, mein Vater, und hörest du nicht,
Was Erlenkönig mir leise verspricht? —
Sei ruhig, bleibe ruhig, mein Kind;
In dürren Blättern säuselt der Wind. —

„Willst, feiner Knabe, du mit mir gehn?
Meine Töchter sollen dich warten schön;
Meine Töchter führen den nächtlichen Reihn
Und wiegen und tanzen und singen dich ein.“ —

Mein Vater, mein Vater, und siehst du nicht dort
Erlkönigs Töchter am düstern Ort? —
Mein Sohn, mein Sohn, ich seh’ es genau:
Es scheinen die alten Weiden so grau. —

„Ich liebe dich, mich reizt deine schöne Gestalt;
Und bist du nicht willig, so brauch’ ich Gewalt.“ —
Mein Vater, mein Vater, jetzt faßt er mich an!
Erlkönig hat mir ein Leids getan! —

Dem Vater grauset’s; er reitet geschwind,
Er hält in Armen das ächzende Kind,
Erreicht den Hof mit Mühe und Not;
In seinen Armen das Kind war tot.

Thaly Kálmán:
Tündérkirály

Goethe „Erlkönig”-je
Ballada

Kései szélvészes éjen át
Ki nyargal?... Az atya, tartva fiat!
Remegõ magzatját hû karja
Biztosan, melegen takarja.

Fiam, oly félve mért rejted orcád?
Nem látod atyám a tündér-királyt?...
Hosszu uszályú, és koronás —
Fiam, hisz az csak ködvonulás!

„Jöszte oh édes jó gyermekem
Igen szép játékot játszni velem
A parton annyi a tarka virág,
S vannak anyámnál cifra ruhák!”

Atyám! atyám! s nem hallod-e te:
Mit susog énnekem igérete?
Légy csöndbe” nyugodtan jó gyermekem:
Langy szél zizeg a zörgõ levelen.

„Gyermekem, óh ugy-e: eljõsz hát?
Lányaim gondot viselnek rád;
Lejtenek õk szelid éjjeleken,
S dalt zengnek álmidhoz, szép gyermekem!

Nem látod apám, a homályba’, itt:
Tündér-királynak leányait?
Fiam, fiam, a korha füzek:
Sötétben azok fehérlenek.

„Szeretlek tégedet, s szép alakod;
Jöjj önkényt: vagy teszek erõszakot!”
Atyám, atyám, most megragad… óh!
És bánt, úgy bánt a bút okozó.

Az atya megborzad, s míg méne rohan
Úgy reszket a gyermek karjaiban…
Eléri nagy bajjal az õs fedelet:
S ölében a gyermek halva, hideg.

Závodszky Zoltán

A rémkirály

Ki vágtat, mint szél, bár zord az éj?
Egy férfi jõ, s hozza gyermekét;
a hûvös széltõl úgy óvja õt,
s oly búsan nézi a szenvedõt.

Ó, mondd, jó gyermekem, szólj, mi bánt?
Jaj, nézd csak ott a rémkirály áll,
sok dísze, éke úgy csillogott.
- Mit látsz, nem rém, csak köd van ott. -

- Jó gyermek, jöjj, a váram szép,
ott vígan játszom veled, míg élsz;
benn szines, tarka a hímes rét,
s anyám néked adja szép köntösét. -

- Úgy félek, jaj, félek, mondd, nem hallod még,
hogy engem suttogva csábít a rém?
- Légy nyugton, maradj nyugton, ne félj:
csak hervadt lombot zörget a szél. -

- Jöjj, drága gyermek az erdõn át,
ahol tündérlányaim várnak rád;
vidám dallal hívnak e szépséges nõk
és táncolva álomba ringatnak õk.

- Úgy félek, jaj, félek, most hallottad jól,
az éjben tündérek hangja szól!
- E hang, mely zsong, hisz jól hallom én,
szél suttog a fákon, s játszik a fény.

- Te szép legény, nos, váramba jöjj, légy enyém,
de vélem ha nem jössz, úgy elviszlek én.
- Úgy félek, jaj, végem, ott vágtat felém,
két karja átfog, úgy bánt a rém! -

- Hogy ûzi, hajtja, a ló szinte száll,
mert sir és jajgat a kis lázas száj;
s hogy végre otthonába ér,
karjában gyermeke már nem él.

Vas István

A villikirály

Ki nyargal a szélben, az éjen át?
Egy apa az, õ viszi kisfiát.
Karjába szorítja gyermekét,
átadja teste melegét.

- Fiam, mért bújsz az ölembe, ki bánt?
- Apám, nem látod a villikirályt?
Koronája fehérlik, uszálya suhan.
- A köd gomolyog, csak a köd, fiam.

„Jöjj hát velem, édes gyermekem!
Játszhatsz gyönyörûen énvelem,
mutatok majd tarka virágokat,
anyám arany ruhákat ad.”

- Apám, jaj, apám, mondd, hallod-e már,
mit igér suttogva a villikirály?
- Fiam, csak csitt, ne mozogj, ne beszélj:
a száraz avart zizzenti a szél.

„Most, szép fiu, jó fiu, jössz-e velem?
A lányaim ápolnak majd szeliden.
Már járják az éjben táncaikat,
s álomba táncolnak, dúdolnak.”

- Apám, jaj, apám, nézd, õk azok,
a villi-királykisasszonyok!
- Látom, fiam, ott fehérlenek
a sûrû sötétben a vén füzek.

„Szeretlek, a szépséged ingerel:
eljössz, vagy erõvel viszlek el.”
- Apám, most bántott, jaj, de fáj!
Megfog, nem ereszt el a villikirály!

Borzongva az apa üget tovább,
karolja nyöszörgõ kisfiát,
a ház kapuján bajjal bedobog:
karjában a gyermek már halott.

Képes Géza

A Tündérkirály

Ki vágtat éjen s viharon át?
Egy férfi, lován viszi kisfiát.
Úgy védi, takarja: ne vágja a szél,
átfogja a karját: ne érje veszély.

„Fiam, miért bújsz így hozzám? Mi bánt?”
,Nem látod, apám, a Tündérkirályt?
Fején korona, palástja leng ...’
”Fiam, ott csak egy ködfolt dereng.”

„Szép gyermekem, gyere, indulj velem:
sok tarka virág nyílik a rétemen.
Tudok csudaszép játékokat ám
s ad rád aranyos ruhákat anyám.”

,Nem hallod, apám, a halk szavakat?
A Tündérkirály hív, suttog, csalogat...’
”Fiacskám, csendbe maradj, - ne félj:
a száraz lomb közt zizzen a szél.”

„Szép gyermekem, jöjj velem, azt akarom:
megládd: lányaim várnak nagyon,-
táncolnak is õk, ha a hold idesüt
s majd álomba ringat gyönge kezük.”

,Hát nem látod ... ott - nem látod, apám:
a tündérlányok már várnak reám. –’
”Fiam, fiam, én jól látom: amott
a redves fûzfák törzse ragyog.”

„Úgy tetszel nékem, te drága gyerek!
Mondd: jössz-e velem, vagy elvigyelek?”
,Édesapám, ne hagyj ... ne - megállj:
megragad - elvisz a Tündérkirály ...’

Megborzad a férfi, hajszolja lovát,
Fel, felnyög a gyermek, s õ nyargal tovább,
megérkezik, teste-lelke sajog:
ölében a kisfiú már halott.

Az én kedvenc sorom:
Mein Sohn, es ist ein Nebelstreif.
Fiam, hisz az csak ködvonulás!
- Mit látsz, nem rém, csak köd van ott. -
- A köd gomolyog, csak a köd, fiam.
”Fiam, ott csak egy ködfolt dereng.”
Nektek melyik tetszett a legjobban? Ha tudtok németül, melyik az a rész, ami tartalmában a legkevésbé adja vissza az eredetit, és melyik az, amelyik a legjobban?
A cikk folytatása...
dátum: Nincsenek megjegyzések: quickedit
Címkék: ,

2015. szeptember 18., péntek

Dismaland

10:24 0 Comments
Másfél hónapnyi csend után mivel is térhetnénk vissza, ha nem az angliai komorparkkal? A vidámparkokkal ellentétben ez egy olyan hely, ahol állítólag biztosan nem érzi jól magát senki.


A Dismalandot augusztus 21-én nyitották meg, és szeptember 27-éig látogatható. Kitalálója Banksy, akinek valódi nevéről, identitásáról semmit nem tudunk, legalábbis biztosat nem. Elsősorban graffitijeiről híres brit művész, akinek olyannyira érdekes az életműve számomra, hogy róla hamarosan külön blogposztot olvashattok.



Bár ő az ötletgazda, a komorparkot nem egyedül kivitelezte: közel hatvanan dolgoztak a kiállításon. Bár a művész azt nyilatkozta, hogy a Dismaland nem egy Disney-paródia, hanem az általa legjobbnak tartott művészek néhány művének kiállítása, mégis erős kritikát vélhetünk felfedezni az egeres parkkal kapcsolatban. 



Amellett, hogy görbe tükröt állít a vidámparkoknak, olyan fontos társadalmi kérdésekkel is foglalkozik, mint például a menekültek helyzete, a függőségek vagy a környezetszennyezés.
Álljon itt pár kép ízelítőnek



Véleményeiteket szívesen meghallgatom itt, vagy a fórumon.




Forrásaim:
http://dismaland.co.uk/
https://hu.wikipedia.org/wiki/Banksy
A cikk folytatása...
dátum: Nincsenek megjegyzések: quickedit
Címkék: ,

2015. augusztus 2., vasárnap

13. fejezet: Meglepetések

13. fejezet: Meglepetések

14:38 0 Comments
A királyfi hallgatott, a nagykövet hallgatott, Rozalinda meg azóta már egy szót nem szólt, hogy a társalgóba léptek Kellemes meleg este volt, az erkélyre nyíló franciaablakok tárva-nyitva, kiláttak a városra és északon a távoli hegyekre. Alattuk a Glückthal tiszta zöld vize folyt. És mégsem szólalt meg senki.
Végül a királyfi törte meg a csöndet:
- Furcsa egy história ez, Lord Chelsoe!
- Furcsa, uram - mondta a nagykövet.
- De igaz - tette hozzá a királyfi -, legalábbis semmi nem szól az ellen, hogy ne lenne igaz.
- Aligha hihetem, uram, hogy Benjámin, akit talpig becsületes embernek ismertem, a magatartásával kiérdemelte volna, hogy...
- "Érte jöjjenek" - mondta a királyfi. - Nem is; merő véletlen volt, és megeshetett volna bármelyikünkkel, ha történetesen rá talál ülni a szőnyegemre.
És ekkor a királyfi, kurtára fogva, elmondott nekik mindent: hogy a szőnyeg csak egy a sok tündérajándék közül, amit a keresztelőjére kapott; s hogy nyilván oda vitte a komornyikot, ahova épp menni szeretett volna - Falkensteinbe, a királyi udvarba.
- Igazán nem volna baj - tette hozzá a királyfi -, csak épp hogy abban bíztam, a szarv és a farok segítségével fogok békét kötni felséges atyámmal. Nagyon vágyott rá; s ha Rozalinda nem mondja, hogy szívesen venné, ha az övé lenne, atyám ma este már meg is kapta volna.
- Ó, uram, túlságosan is megtisztel bennünket - suttogta Rozalinda, és a királyfi elpirult, mondván:
- Egy csöppet sem! Ugyan!
A nagykövet ekkor bizonyosodott meg róla teljesen, hogy a trónörökös, aki hadilábon áll az ország királyával, rajong a lányáért; ami módfelett kínos egy nagykövet számára... de ők már hozzá vannak szokva az ilyesmihez.
"most mi az ördögöt kezdjek ezzel a fiatalemberrel? - törte a fejét a nagykövet. - Itt nem maradhat örökké; s a szőnyege nélkül nem tud elmenni, mert a katonák parancsot kaptak, hogy fogják el, amint feltűnik az utcán. Benjámin meg azt fogja állítani, hogy ő ölte meg a tűzokádó sárkányt - mostanra már biztosan odaért Falkensteinbe -, megkapja a király unokahúgának kezét, s a komornyikom lesz Maflázia koronájának örököse! Iszonyú!"
Nos, amint ezt végiggondolta, a királyfi az erkélyen arról számolt be Rozalindának, hogyan sikerült a sárkánnyal végeznie; nagyon szerényen, mert mind mondta:
- Nem én öltem meg: azt a szerencsétlen Remorát illetné meg Molly keze; de hát ő kimúlt.
E pillanatban nagy surrogás támadt; valami elröppent mellettük, s a nyitott ablakon át a király, a királyné, Benjámin és a tűzokádó sárkány szarva-farka ért földet a nagykövet társalgójában.
A cikk folytatása...
dátum: Nincsenek megjegyzések: quickedit
Címkék:

2015. július 9., csütörtök

12. fejezet: Szörnyű balszerencse

11:10 0 Comments

Mikor a hölgyek eltávoztak, s a királyfi a többi urakkal magára maradt, a nagykövet még gondterheltebb képet vágott, mint az előbb. Végül magával vonta Villót a terem sarkába, azzal az ürüggyel, hogy egy rendkívüli szoborművet kíván megmutatni neki.
- Királyi fenséged tisztában van vele - kérdezte -, hogy súlyos veszélyben forog?
- Még mindig? - kérdezte a királyfi, mert a tűzokádó sárkányra gondolt.
A nagy követ, nem tudta, mire gondol, mert hírét se hallotta a viadalnak, de komoran válaszolt:
- Súlyosabb veszélyben, mint valaha.
S megmutatott a királyfinak két felhívást, amivel teli volt a város.

Az első így szólt:

MINDEN HŰ ALATTVALÓNAK!

Minthogy
elsőszülött fiunk, Villó királyfi többrendbéli bűncselekményben és kihágásban találtatott vétkesnek,
először is: nem átallt megfutamodni kötelessége alól, hogy megvívjon a tűzokádó sárkánnyal, minek következtében két szeretett fiúgyermekünk, Alfonzó és Enrikó királyfi életét vesztette e szörnyeteggel vívott párviadalban;
másodszor: Glückstein városában ildomtalanul tivornyátorr, és a város közcsendjét megháborította;
harmadszor: megpróbálta elhódítani tőlünk nevezett városban élő, hűséges alattvalóink szívét, hogy ellenünk ily módon pártot ütvén, megbontsa birodalmunk békességét;
adatik tudtára mindenkinek, hogy bárki;
amennyiben nevezett Villó királyfival cimborál, neki fedelet ád, segítséget nyújt, vagy szökését elősegíti, felségsértésében bűntársának számíttatik;
amennyiben nevezett királyfit falkensteini kastélyünkban élve színünk elé állítja, ÖTEZER ERSZÉNY ARANY jutalomban részesül.
MORÓZUS K.

És a második felhívás:

JUTALOM

Minthogy
birodalmunk területén egy idő óta egy tűzokádó sárkány garázdálkodik,
adatik tudtára mindenkinek, hogy bárki,
amennyiben nevezett tűzokádó sárkány szarvát és farkát
falkensteini kastélyunkban színünk előtt bemutatja,
ÖTEZER ERSZÉNY ARANY jutalomban részesül, trónunk örökösévé
fogadtatik, részesül a címmel vele járó javadalomban,
és elnyeri unokahúgunk, Molinda kezét.
MORÓZUS K.

- Hm - jegyezte meg a királyfi -, nem is gondoltam, hogy őfelsége ilyen jól fogalmaz! - Pedig szíve szerint azt mondta volna: "Nem gondolja, hogy csatlakoznunk kéne már a hölgyekhez?"
- De uram - mondta a nagykövet -, az utcákon nyüzsögnek a katonák; fogalmam sincs, hogyan menekülhet előlük. Itt, a én fedelem alatt egy darabig biztonságban van, de hosszadalmas tartózkodása - ezt ne tekintse a vendégszeretet hiányának - feszültté teheti azt a felhőtlen kapcsolatot, amely Maflázia és az én kormányom közt, amelyet képviselni szerencsém van, jelenleg fennáll.
- Nekünk eszünk ágában sincs háborúskodni; és azt hiszem, önöknek sem - jegyezte meg mosolyogva Villó.
- Akkor hát hogyan kíván fenséged a felhívásban foglaltak dolgában eljárni?
- Nos, úgy, hogy igényt támasztok a tízezer erszény aranyra. Egymillió arany sem megvetendő összeg - mondta Villó. - Nevezett királyfit még ma este élve őfelsége színe elé állítom Falkensteinben; úgyszintén bemutatom neki nevezett tűzokádó sárkány szarvát és farkát. De Molly húgom kezére nem tartok igényt.
- Szabad talán emlékeztetnem fenségedet, hogy Falkenstein ide háromszáz mérföld. Továbbá közölnöm, hogy főkomornyikom, Benjámin, vacsora előtt eltűnt a házból, s attól tartok, Kopaszoffsky kapitányhoz ment, hogy figyelmeztesse: fenséged a házamban tartózkodik!
- Annyi baj legyen - mondta a királyfi -, de kedves Lord Chelsoe, megengedné, hogy Rozalindának átadjak valami csekély kis ajándékot, s kiváltsam vele azt a fél diót, amit tegnap este adta neki zálogul? Igazán semmiség, csak egy szarv és egy farok, a sárkányé, amit ma délelőtt cserkésztem be.
A nagykövet úgy megdöbbent, hogy a jómodoráról megfeledkezve, kettesével szedte a lépcsőket, úgy rohant föl az emeletre, és kiáltotta:
- Linda! Linda! Gyere le rögtön, valami meglepetés vár idelent!
Rozalinda már jött is isetve, kedves arcán mosollyal. Sejtette, hogy mi lehet az a meglepetés, bár a királyfi vacsora közben nem szólt róla semmit.
- Fenséged menjen előre! - kiáltotta a nagykövet; s a királyfi, karját kínálva Rozalindának, kiment az előcsarnokba, ám ott híre-hamva nem volt sem a szőnyegnek, sem a sárkány szarvának-farkának.
Elsápadt, s megkérte a nagykövetet:
- _Volna szíves megkérdezni a szolgáit, hova tették azt a kis perzsa imaszőnyeget és a csomagot, amit hoztam?
Lord Chelsoe csöngetett, bejött valamennyi szolga, Vilmossal, az alkomornyikkal az élen.
- Vilmos - kérdezte őlordsága -, hova tették őfensége szőnyegét és csomagját?
- Szerintünk, uram - mondta Vilmos -, Benjámin vitte magával.
- És Benjámin hol van?
- Azt nem tudjuk, uram. Szerintünk, uram, érte jöttek.
- Érte jöttek? Kicsodák?
Vilmos hebegett, szemmel láthatólag zavarban volt, és nem tudta, mit feleljen.
- Gyerünk! Választ kérek! Mit tudnak róla?
Az alkomornyik végül megköszörülte a torkát, mintha szónoklatot szándékoznék tartani.
- Fenséges uram, uraim és hölgyeim, a dolog így történt. Őfensége bejött, hóna alatt egy szőnyeggel és a szőnyegben valamivel. És letette arra a zsámolyra ott. Tamás bevezette a társalgóba. Benjámin akkor így szólt: "Öt perc múlva tálalnak... hogy én milyen fáradt vagyok!" És vette magának a bátorságot, hogy ráüljön őfensége szőnyegére, és - már elnézést kérek - kijelentette: "Torkig vagyok ezzel az egésszel itt! Elegem van belőle, s azt hiszem, valami jobb helyet keresek. Bár lennék komornyik a király udvarában!" Még ki se mondta, mint a puskagolyó repült ki a nyitott ablakon, s vele őfensége csomagja is. Kiszaladtam az ajtón, s láttam, ott repül a város fölött, egyenest északnak. Mindössze ennyit tudok; hazudni meg nem akarok, ha életemben eddig nem hazudtam. És mindannyian - én is, Tamás is, pedig ő nem látta, meg a szakácsnő is - meg vagyunk győződve, hogy Benjáminért érte jöttek. És a szakácsnő azt mondja, nem is csodálkozik rajta; összeférhetetlenebb, rosszindulatúbb...
- Köszönöm, Vilmos - mondta Lord Chelsoe -, ennyi elég, most elmehetnek.
A cikk folytatása...
dátum: Nincsenek megjegyzések: quickedit
Címkék: