alvilág
A Főnök
18:10
0 Comments
Tudom, hogy mindenkinek hiányzom, de Ágota azt mondta, nem nagyon hagyhatom el a szobát, mert kiderült, hogy van, aki allergiás a tökéletes cicaszőrömre, én viszont nem nagyon bírom a bezártságot, szóval a közös nevező nincs meg annyira. Azt persze senki nem veszi észre, hogy én is allergiás vagyok rájuk, csak ezt nem tudom megfelelően kifejezni.
Szóval így most nem tudok se cicafiúzni, sem bárkit ijesztgetni a kastélyban, pedig volt már olyan, hogy a házszellemet halálra rémítettem. Haha, értitek. Éjszakánként én igazán életre kelek, ilyenkor elkezdek vernyákolni órákig, mire a többiek idegesek, Ágota is, de bűnhődjenek azért, mert nem foglalkoznak velem kellőképpen. Mondtam nekik, hogy rosszabbra is számíthatnak, ha ez így folyik tovább, de nem félnek ezek tőlem. Csak várják ki a végét. Csak.
A héten ráadásul beteg voltam, hullik a szőröm, de lehet, hogy csak a sok stressz teszi. Nehéz az élete a magamfajta macskáknak. Ágota szólt valamelyik reggel, hogy ma nem fogom sokat látni, mert sok a dolga, mintha fenyegetés lett volna, de mondtam neki, hogy ideje már, hogy eltakarodj egy kicsit, és megmutassam, ki a Főnök. Kitaláltam, mivel szivatom meg őket, de ehhez kellett egy bűntárs, úgyhogy szépen odamentem Rudolfhoz és megkarmolásztam, nem volt tőle olyan vidám, de hát én már csak ilyen vagyok. Megbeszéltem vele, hogy mire visszaérnek a többiek, tetesse magát halottnak, ha kell segítek ezen egy két jól irányzott pofonnal, de azt mondta megoldja. Hozzátette, hogy ennél kreatívabb nem is lehettem volna, de mondtam, hogy az ő szerepe nem a kritizálás, szóval ha nem hallgat el, nem csak imitálni kell majd a kimúlást.
A hatásosság kedvéért ráültem Rudolfra, mert ugye a legyőzött préda felé kell magasodni, úgy az igazi. Erre elkezdett böködni, meg fenyegetni, hogy fel leszek szarvazva, de aztán mondtam neki, hogy "Rudi, Rudi...állj le szépen, mert csúnya világ lesz " Ebből már értett, úgyhogy a tervem bevált, Abigél rögtön elkezdte emlegetni a szakállát Merlinnek, Ágota meg mentegetőzött, hogy "ez bizony nem az én macskám". Közelebb jöttek, mire felugrottam és az előre megbeszélt taktika alapján Rudolf is,hát ami azt illeti, sosem hallottam ennél szebb sikolyokat. Ha én ezt tudom, minden napra kitalálok valamit. Na de mára elég volt a játszásból, én baromira jól szórakoztam, de azzal elvonultam cicamelegítő dobozomban kitervelni a holnapi csínyt. Rudolfot pedig hivatalosan is kineveztem bűntársamnak, igaz, még nevelnem kell az alvilági életre, de jó úton haladunk.
2.jpg)
