Sword Art Online (SAO)

Sword Art Online

A SAO, vagyis a Sword Art Online című anime, Kawahara Reki azonos című light noveljének (Japán regénytípus) történetét vette alapul.

 

A történet szerint 2022-t írunk és már olyan fejlett a technológia és a virtuális valóság eszközök (itt egy sisakról van szó, amit NervGear-nek hívnak), hogy az embereknek lehetőségük nyílt arra, hogy „valóságosan” részt vegyenek a számítógépes játékokban.

A sztori ott kezdődik, hogy egy cég kiadja a Sword Art Online elnevezésű MMORPG-t (Massively Multiplayer Online Role-Playing Game – nagyon sok szereplős online szerepjáték), amit azonban csak 10.000 szerencsés szerezhet meg, mivel limitált kiadásról van szó. Főszereplőnk, Kiri(gaya Kazu)to nemcsak, hogy ezek között van, ráadásul még az 1000 béta tesztelő egyike is. Alig várja, hogy újra beléphessen a SAO világába, mely olyan virtuális világ, melyben a játékosok szabadon mozoghatnak, és hihetetlenül valóságosnak tűnik. A sisak minden a testüknek kiadott agyi „parancsot” a karakterüknek továbbít, így úgy érezik, mintha minden mozdulatot valóban ők vinnének végbe, pedig valójában otthon fekszenek az ágyukon.

Minden szépnek és jónak tűnik, de már az első nap  feltűnik egy hiba a játékban: Nem lehet kijelentkezni… Mint később kiderül, ez nem is egy hiba és csak akkor szabadulhatnak, ha végigviszik a játék mind a 100 szintjét. Azonban ebben a játékban csak 1 életük van. Aki meghal a virtuális világban, az a valóságban is halott lesz.

Innentől kezdve főhősünk, Kirito játékbeli fejlődését követhetjük végig, miközben persze rajta keresztül megismerünk jó néhány másik szereplőt is. Az elején elég nagyokat ugrik a történt, de ettől nem lesz követhetetlen és szükséges is, elvégre, ha valaki már játszott MMORPG-t az tudhatja, hogy 5. szintről 6-osra ugyanúgy tudsz felfejlődni, mint 32-esről 33-asra: szörnyek ölésével és küldetések teljesítésével. Tehát teljesen felesleges lenne Kirito minden egyes szintlépését látnunk.

 A történet nem a küldetésekre helyezi a hangsúlyt, sokkal inkább az emberek érzéseire és a kapcsolatokra, de azért akcióban sincs hiány. A látványvilág gyönyörű és a Yuki Kajiura által komponált zenék is nagyon illenek az anime hangulatához.

Nekem nagyon tetszett ez az anime, bár csupán a feléig imádtam, az akkor bekövetkező csavar után számomra sokat veszített az élvezhetőségéből. Ennek ellenére nagyon ajánlom, bár azokkal az állításokkal, miszerint ez lett volna az év animéje nem egészen értek egyet.

Trailer: