Gyakorlati vizsgák

Nemrég zárult le a bűbájtan-átváltoztatástan-sötét varázslatok kivédése vizsga a Levitában. Elhoztam nektek a két gyakorlatban megmérettetett vizsgázó történetét, mert szerintem nagyon mókásak, és ezeket mindenkinek látnia kell. :)

A feladat

A vizsga gyakorlati részét neked kell levezényelned magadnak.:) Írj egy hozzászólást arról, hogy zajlott a gyakorlati vizsgád! Ebben bűbájtan, sötét varázslatok kivédése és átváltoztatástan feladatok is szerepelhetnek, ez csak rajtad múlik. Terjedelmi megkötés nincs, viszont adok néhány szót, amelyet fel kell használnod a hozzászólásodban. Úgy kell tehát megírnod, hogy ezen kifejezések közül legalább 5 valamilyen formában szerepeljen a szövegben! A szavak/szókapcsolatok felhasználási sorrendje nem számít.

Megadott kifejezések: Turphellus; lényegtelen; taroló átok; denevér; félkarú rabló; kocka; szemét; Vingardium leviosa; kedvenc varázslat; helyes kiejtés.

(Tipp: Ha némelyik nagyon kacifántos, ne feledd: nem kötelező úgy kezdened a hozzászólást, hogy belépsz a vizsgaterem ajtaján és a feladatokra koncentrálsz. A vizsga előtti cselekedeteidet, gondolataidat is belefűzheted, ahogy a rendes szerepjátékban is megtesszük ezt.)

Rentai Bálint napja

Ha van valami amitől egy kicsit tartok az a vizsga gyakorlati része. Nem azért mert nehéz lenne, egy-egy bűbáj, hanem mert a gyakorlatban előjöhetnek váratlan helyzetek, megbotolhat az ember nyelve, és ezáltal bukhat egy varázsigét, hiszen ezeknél rendkívül fontos a helyes kiejtés! Szóval, hogy ilyesmi ne is történhessen még véletlenül, megittam vagy fél liter vizet, és a vizsgaterembe is hoztam magammal egy flakonnal, de míg a soromra vártam ez is elfogyott, így kidobtam az üveget a szemétbe. Most, hogy rajtam a sor, rettentően kell pisilni, de hát ez most lényegtelen, mert a vizsgámra koncentrálok és szépen sorban hajtom végre a feladatokat. Átváltoztatástanból egy rubik kockát kell félkaró rabló játékká változtatni, ami elsőre nehéznek tűnik, de aztán rájövök, hogy valójában pofon egyszerű! Így ezen akadályt legyőzve könnyűszerrel esek neki a bűbájtan gyakorlatnak. A feladat ismét nem nehéz, a magasba kell emelni egy asztalt rajta mindenféle tárggyal, úgy, hogy semmi se essen le. A pálcámmal egy tökéletes "huss és pöcc"-t írok le, miközben figyelve ugyebár a helyes kiejtésre (2x!), kimondom:

- Vingardium Leviosa! - s tádá! az asztal emelkedik egyelőre minden rajta. Aztán amikor látom, hogy a vizsgáztatók már nem figyelnek szépen visszahelyezem a bútort a földre. 

Sötétvarázslatok kivédésén Visiostrellot használok s majdhogynem nevetve nézem végig, ahogy a sok denevér "támadásba" lendül. Egy pillanat erejéig, még talán azt is átérzem, mi járhatott az erdélyi csapatkapitány fejében, azon a bizonyos kviddicskupán. Bár én közel sem vagyok olyan gonosz... Remélem. 

A vizsga jól alakul, csak akkor hökkenek meg, amikor a Truphellus-ról kérdeznek, mert fogalmam sincs, az micsoda. Nagyokat pislogok, majd kiküldenek a teremből. Remélem emiatt nem buktatnak meg, elvégre minden mást jól csináltam. Mondjuk azt sajnálom, hogy a kedvenc varázslatomat, ami a taroló átok, nem mutathattam be. De hát, nem lehet mindig minden tökéletes...

//Meg kell jegyeznem, szegény Bálint azért nem ismerte a Truphellus-varázslatot, mert elírtam az igét... Turphellus! Figyeljetek a helyes kiejtésre!:D//

Victoria Fresmoon napja

A folyosón várakoztam, míg sorra kerülök, mert bár időre jöttem, Révay szereti megizzasztani a vizsgázókat, pláne, ha gyakorlatról van szó. Ebben nem ismert tréfát. Jó, én megértem, hogy minden tanárnak a saját tárgya a fontos, de könyörgöm a mugliismeretet mire fogom használni az Életben. Rédey meg tegnap meghúzott, mert a félkarú rablóról azt hittem, hogy egy felső végtagját elvesztő kalóz lehet, de ezek szerint nem. Hát kb magasról… hogy mi lehet az, ha nem, amit mondtam. Lényegtelen. Reméltem, hogy nagyobb szerencsém lesz Bűbájtanon és nem kockából kell gömböt varázsolnom, vagy valami hasonló, sőt esetleg, talán a kedvenc varázslatomat a Turphellust mutathatom majd be, ha nem, akkor a taroló átkot fogom alkalmazni a tanár úron. Magamban kacagtam egyet, mikor felidéződött bennem a repülő bűbájmester képe, de abban a pillanatban nyílt az ajtó, és a tanerő arca semmi jót nem ígért. Mint egy vérszomjas denevér, a mögötte lobogó fekete talárjával…jaj nekem. Beinvitált a terembe, ahol az előttem vizsgázók, kiszikkadt tetemei hevertek szana-széjjel. Megráztam a fejem és a látomás eltűnt, Merlinnek hála, mert komolyan megijedtem. 

- A lebegtető bűbájt mutassa be nekem kisasszony! Figyeljen a pálca mozdulatra, a helyes kiejtésre – csendült a tanár baritonja. Én csak figyeltem a szemét, próbáltam kiolvasni belőle mi is az a lebegtető bűbáj. Azt hiszen, teljesen leblokkoltam. Percekig nem jött ki hang a torkomon, de még egy árva gondolat sem motoszkált az agyamban. Nem tudom, meddig állhattam ott sóbálványként, mert az időérzékemet is elveszítettem. Újra a csengő bariton.

- Kisasszony! Ezt sajnos nem tudom értékelni, ugye belátja? Egy hét múlva jöhet a kettesért. Jó napot! – Kitessékelt az ajtón a folyosóra, ahol azonnal megcsapott a hideg levegő a nyitva hagyott ablak felől. Kiálltam a csípős fuvallatba, hogy kiszellőztessem a fejem…és akkor…hirtelen beugrott minden. Vingardium Leviosa! Hogy én mekkora ökör vagyok. Sírni tudtam volna. Most menjek vissza? Tekintetem az ajtóra siklott, de nem volt merszem, hogy bekopogjak. Így jártam…majd egy hét múlva.

* * *

Nos, ez történt kis kékjeinkkel a gyakorlati vizsgán. Ha valaki szeretne ehhez a játékhoz hasonló élményben részesülni, látogasson el a Vedd a szavam! nevű szfinx-feladványba! :)
Ugyan ilyen gyakorlati feladat már nem lesz, de ha szeretnéd megcsinálni a negyedik vizsgát, ami inkább keresgélős-kutatgatós, látogass el ide!