Elsőként közelebbről megismerhettem az elsős Kalászi Attilát, akiről bebizonyosodott, hogy a pletykák igazak: teljes tizennégy éves valójában imádja a nőket!
Olvassátok vele készült riportomat szeretettel:
- Mit gondolsz, mik azok a vonásaid, ami miatt a Levitába kerülhettél?
Bevallom őszintén, fogalmam sincs. A süveg döntése volt, nekem nem volt különösebb óhajom, hogy hova szeretnék kerülni, sőt a házakat sem ismertem külön-külön, de így utólag azt mondhatom, hogy jól érzem itt magam. Hamar kinyílt a csipám, ahogy azt cuki HV nénink mondta.
- Tehát már elkezdtél beilleszkedni? Mi a véleményed eddig a házról és a benne lévőkről?
Nem vagyok itt még túl sok ideje, ismerkedek a háztársakkal, főleg a lányok érdekelnek, gondolom, hogy ennek okát nem kell külön kifejtenem. Azt máris elmondhatom, hogy mind nagyon csinosak és aranyosak. Kedvesen fogadtak, nincs velük semmi gond. Szerintem imádnak.
- Azt el kell ismernem, tényleg csinosak és aranyosak egytől egyig. Asszem már lábra is kelt a pletyka, nagy nőcsábász hírében állsz? Nem aggódsz azon, hogy esetleg emiatt nem fognak komolyan venni a lányok?
Azt mondod?! *elgondolkodik* Nem tudom nyuszi. Nagy baj, hogy nekem mind tetszik? Persze van, aki jobban, de egyiket sem szeretném elhanyagolni. Ugye érted? Csak szeretem őket, ez nem lehet nagy bűn?!
Aztán, ha majd elkötelezem valaki felé magam, akkor hűséges leszek. Talán, sőt biztosan még én sem értem meg egy komoly kapcsolatra. Még nagyon fiatal vagyok, hogy ezzel foglalkozzam, egyelőre élvezem, hogy vannak, és vak sem vagyok.
- Nos akkor jó nézelődést, én nem nagyon értek ehhez. Nyuszilányok nincsenek a kastélyban sajna.
Honnan jöttél? Nincs honvágyad? Milyen volt eddig az életed?
Na, hát akkor nem irigyellek. Egy fiú iskolába jártam eddig, muglik között. Nem volt egy lány sem, úgyhogy meg tudlak érteni. Siófokon éltem eddig, sok testvérem van, három lány és két fiú, én pont középen állok a tornasorban.*nevet* Úgyhogy otthon mindig nagy a ramazuri, de őket már megszoktam. Ezért nem okozott nehézséget itt sem megtalálni a közös hangot. Nagy család vagyunk, és a Levita is hasonlóan olyan, mint egy nagy család. Néha azért nyomasztó *súgja*, de ezt csak neked árulom el. Nem cserélném le őket, semmi pénzért.
Honvágy? Eddig nem ismertem ezt a szót, de minél tovább vagyok itt, annál inkább kezdem érezni, hogy mit takar. Térjünk erre vissza, kicsit később. *nevet*
- Hű! Még nem igazán láttam tesókat, nem tudom, az milyen. Vagyis hát itt a levitában van egy ikerpár... képzeld, tudom egy titkukat! De nem mondhatom el.
Ó, valaki üzent kérdést neked. *előhúz egy összehajtott papírt és kirázza* Mennyire vagy jó csapatjátékos? Ezt én nem értem.
Te biztos sok titkot tudsz, ha mindenki ágyában aludhatsz. Cserélnék veled. *elábrándozik*
Csapatjátékos? Remélem, hogy ennyi tesóval, az leszek.
- Igaz is! Milyen buta kérdés!:O *félreteszi a papírt*
A Levita kviddicscsapata meghódított már téged? Tagokat keres éppen. Tudod, mi az a kviddics? Van kedved beszállni?
Még nem találkoztam a problémával és senki nem keresett meg, de sokat kviddicseztem otthon. A tesókból megvolt a csapat, ha apa is beszállt, meg a szomszédbeli srácok, haverok. Nyuszi! Neked remek ötleteid vannak! A szurkolók között biztosan sok csinos lány van, meg talán a csapatban is akad egy-kettő. Például, ha Leen kviddicsezne, gondolkodás nélkül mennék én is. Sok elfoglaltsággal jár a felkészülés? Edzések, meccsek, miegymás? Megfontolom, ennyit mondhatok.
- Ilcsinek tériszonya van *tárja szét a karját sajnálkozva a nyuszi* A többit Inedra Pote-tól kell megkérdezni, ő a csapatkapitányunk. De az biztos hogy kell majd sokat gyakorolni.
Köszönöm, hogy rendelkezésemre álltál, Attila! Még találkozunk!
Köszönöm az érdeklődést Nyuszi! Örülök, hogy végre személyesen is megismertelek és beszélhettem Veled.
Egy helycserés dolgot megbeszélhetnénk, majd átküldöm a hölgyek neveit, hogy kinek az ágyába csempészhetnél be! Cserébe ellátlak répával *kacsint cinkosan* Itt egy kis előleg!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése