Tegnap kaptam egy könyvet mindenféle érdekességgel, játékkal, fejtörőkkel. Gondoltam megosztok veletek párat, hadd agyaljatok. Az első kettőnek rájöttem a megoldására, a második kettőn még én is gondolkodom. Ha kommentben tippelgettek, aki tudja a megfejtést, tud válaszolni nektek (egy ilyen embert ismerek, majd ideböködöm:).
A büszke apa
- Tudja, én a nagy család híve vagyok. Az a fajta, akinek szívéből szól a közmondás, hogy "egy gyerek nem gyerek"!
- Ezek után hadd kérdezzem meg, hány gyereke van?
- Van öt fiam, és mindegyiknek egy nővére.
- Atyaúristen! Mennyi az összesen?
- Nem is olyan sok.
Valóban! Mennyi is?
A reggeli titka
- Tudod, én agglegény vagyok, így mindig egyedül készítem el a reggelimet.
- És mi ebben az érdekes?
- Jószerivel semmi. De ma főztem magamnak egy teát meg egy lágytojást, s pár perc múlva olyat láttam, amit előttem még nem látott soha senki emberfia.
- Mi volt az?
Mi lehetett?
Barbara tud valamit
- 1948-ban aztán felolvasták a nagybátyám állítólag húsz évvel korábban írt végrendeletét - mesélte Barbara. - Körülbelül így hangzott: "Teljes szellemi képességeim birtokában, most, tíz évvel az első világháború befejezése után, elhatároztam, hogy minden ingó és ingatlan vagyonomat unokaöcsémre (név, cím, stb.) hagyom. Kelt Bécsben, 1928. július 10-én. Aláírás, tanúk..." Mondanom sem kell, hogy amint meghallottam a szöveget, máris tudtam: a végrendelet hamis!
Miből tudta?
Az okos lány esete
Réges-régen, amikor még az adósok börtönébe zárták azt, aki fizetni nem tudott, egy kereskedő kölcsönt vett fel a helybéli uzsorástól, s a pénzt az ígért időre sehogysem volt képes visszaadni.
Az uzsorás - szőrös, csúf öregemberke - közben szemet vetett a kereskedő szépséges hajadon lányára, és kilátásba helyezte, hogy a lány fejében szívesen lemond a járandóságról. Apa és gyermeke azonban úgy megrémült ettől az ajánlattól, hogy a ravasz öreg elhatározta, módosít a terven.
- Döntsön a sors! - javasolta. - Van nálam egy üres kis pénzes zsákocska. Abba beleteszek két kavicsot, egy sötétet meg egy világosat. Aztán a zacskót odanyújtom a kisasszonynak, aki a két kövecskéből kivesz egyet. Ha a fekete kavics kerül a kezébe, a sors nekem szánja őt és önként feleségül jön hozzám. Ha a fehéret juttatja ujjai közé a szerencse, lemondok róla is, a pénzről is örökre.
A kereskedő pillantást váltott a lányával, aztán biccentett. Jól tudta, hogy ha nem áll rá az alkura, őt börtönbe zárják, gyermeke meg koldusbotra jut.
A vénember szemében csak egy villanás jelezte, hogy megértette a bólintást. Mivel épp egy kavicsos kerti ösvényen sétáltak, lehajolt két apró kövecskéért. A lány, aki rémülten állt mellette, észrevette, hogy két fekete színű kavicsot dugott a zacskóba, amit széles vigyorral máris nyújtott felé...
-Most mit tegyek? - töprengett a lány. - Ha megtagadom a kérést, az apámat lecsukják! Ha ráolvasom az uzsorásra, hogy láttam a cselt, úgy megharagítom, hogy ég tudja, mi lesz a dolog vége. Húzzam ki a két fekete kavics közül az egyiket, és áldozzam fel magam?
Végül is eszébe jutott a negyedik megoldás. Az egyetlen, amely kihúzhatta a csávából.
Mi is volt ez?
A büszke apa
- Tudja, én a nagy család híve vagyok. Az a fajta, akinek szívéből szól a közmondás, hogy "egy gyerek nem gyerek"!
- Ezek után hadd kérdezzem meg, hány gyereke van?
- Van öt fiam, és mindegyiknek egy nővére.
- Atyaúristen! Mennyi az összesen?
- Nem is olyan sok.
Valóban! Mennyi is?
A reggeli titka
- Tudod, én agglegény vagyok, így mindig egyedül készítem el a reggelimet.
- És mi ebben az érdekes?
- Jószerivel semmi. De ma főztem magamnak egy teát meg egy lágytojást, s pár perc múlva olyat láttam, amit előttem még nem látott soha senki emberfia.
- Mi volt az?
Mi lehetett?
Barbara tud valamit
- 1948-ban aztán felolvasták a nagybátyám állítólag húsz évvel korábban írt végrendeletét - mesélte Barbara. - Körülbelül így hangzott: "Teljes szellemi képességeim birtokában, most, tíz évvel az első világháború befejezése után, elhatároztam, hogy minden ingó és ingatlan vagyonomat unokaöcsémre (név, cím, stb.) hagyom. Kelt Bécsben, 1928. július 10-én. Aláírás, tanúk..." Mondanom sem kell, hogy amint meghallottam a szöveget, máris tudtam: a végrendelet hamis!
Miből tudta?
Az okos lány esete
Réges-régen, amikor még az adósok börtönébe zárták azt, aki fizetni nem tudott, egy kereskedő kölcsönt vett fel a helybéli uzsorástól, s a pénzt az ígért időre sehogysem volt képes visszaadni.
Az uzsorás - szőrös, csúf öregemberke - közben szemet vetett a kereskedő szépséges hajadon lányára, és kilátásba helyezte, hogy a lány fejében szívesen lemond a járandóságról. Apa és gyermeke azonban úgy megrémült ettől az ajánlattól, hogy a ravasz öreg elhatározta, módosít a terven.
- Döntsön a sors! - javasolta. - Van nálam egy üres kis pénzes zsákocska. Abba beleteszek két kavicsot, egy sötétet meg egy világosat. Aztán a zacskót odanyújtom a kisasszonynak, aki a két kövecskéből kivesz egyet. Ha a fekete kavics kerül a kezébe, a sors nekem szánja őt és önként feleségül jön hozzám. Ha a fehéret juttatja ujjai közé a szerencse, lemondok róla is, a pénzről is örökre.
A kereskedő pillantást váltott a lányával, aztán biccentett. Jól tudta, hogy ha nem áll rá az alkura, őt börtönbe zárják, gyermeke meg koldusbotra jut.
A vénember szemében csak egy villanás jelezte, hogy megértette a bólintást. Mivel épp egy kavicsos kerti ösvényen sétáltak, lehajolt két apró kövecskéért. A lány, aki rémülten állt mellette, észrevette, hogy két fekete színű kavicsot dugott a zacskóba, amit széles vigyorral máris nyújtott felé...
-Most mit tegyek? - töprengett a lány. - Ha megtagadom a kérést, az apámat lecsukják! Ha ráolvasom az uzsorásra, hogy láttam a cselt, úgy megharagítom, hogy ég tudja, mi lesz a dolog vége. Húzzam ki a két fekete kavics közül az egyiket, és áldozzam fel magam?
Végül is eszébe jutott a negyedik megoldás. Az egyetlen, amely kihúzhatta a csávából.
Mi is volt ez?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése