Diamond

Nem vagyok híve a helyváltoztatásnak, de volt ez a lány, meg a gurulós fiú mellette, és némi piszkálódás után úgy döntöttek, kellek nekik, így fel lettem cipelve valami poros kastélyba, azon belül is egy hálószobába, ahol el kell viselnem ezeket az ember fajokat, akik ráadásul varázsolnak is. Asszem jól kell viselkednem, mert még a végén el leszek varázsolva, és akkor értelmét veszti az amúgy is hasznos életem. Nevet még nem adott nekem a gazdám, és még én vagyok lusta, ch. 

Ahogy elnézem, már amennyi energiát hajlandó vagyok fektetni a nézelődésbe, nem egy macskabarát lakosztály ez, na egyet se féljenek, majd megmutatom, ki itt a főnök. 

A kaja mindenesetre nem rossz, bár nekem a házi manókra fáj a fogam, amit azt illeti. Vadászni persze nem enged a gazdám, aki egyébként Ágota, és rettentően tudálékos, de azért bírom a fejét, mert gondomat viseli, és néha még azt is érzem rajta, hogy majd ha eljön a lázadás korszaka, és a világ végét jelző katasztrófák, akkor együtt fogunk kárörvendeni. Nem vagyok az a vadász fajta egyébként. Inkább csak nézem, ahogy a többiek bénáznak, és akkor rettentően örülök.

Nem hagynak ám élni itt rendesen, játszottam már a szomszéd lány sárkánytojásával, persze azt is kivették a karmaim közül, ahogy a pálcát is, amivel hadonászni szoktak, tulajdonképpen nem csinálhatnak vele több mindent, mint amit én. 

Folyton hangoztatja a lány, akinek van ez a Rudolf barátja, hogy egész nap nem csinálok semmit. Nem tud ez semmit az életemről, és még azt sem hagyja, hogy az éjszaka karmolásszam a lábát. 

Ott van bezzeg az a kisnyúl, az egész rendes, csak ne lenne ilyen ronda színe. Lehet, hogy lehányom egyszer, és akkor ugyan bűzleni fog, de legalább sötétebb árnyalatot vesz fel.

Na, megnézem ugyan mit csinál a gazdám.