Mikulás
Nem fogjátok elhinni, mert én sem hiszem el, de találkoztam a Télapóval. Egyik délután, hat, esetleg hét óra fele sétálgattam a vadőrlaknál és egy piros ruhás, szakállas bácsira lettem figyelmes. Úgy nézett ki, mint a mesékben és képzeletünkben karácsony tájékán minket megajándékozó Mikulás. Nem tudtam megállni, hogy ne törjön elő bennem a gyerek, mint akire rákötöttek volna egy rakétát szaladtam egyenesen felé.
Mikulás bácsi!! Ó, te jó ég! Ön ugye a Mikulás bácsi? Igen, aranyom, én vagyok az. Remélem, nem ijesztettelek meg.
Hát ez hihetetlen! M-megkérdezhetem, hogy minek köszönhetem a szerencsét, a-amiért errefelé látogatott? *Dadogtam az izgalomtól és a meglepettségtől* Hát igazán nem szoktam ezt elárulni senkinek, de most veled kivételt teszek. *jóságos tekintete is mosolygott a lányra, nemcsak a szája* A közhiedelemmel ellentétben, a szánomat nem rénszarvasok húzzák, hanem thesztrálok. Általában a Roxfortból szerzem be őket, de most nem tudtak eleget biztosítani a számomra, így hát ide jöttem az utolsóért. Ő fogja vezetni a többit. *ezzel megpaskolja az egyik állatot maga mellett, persze sok embernek úgy tűnne, mintha csak a levegőt ütögetné* Ő nem lehet akármilyen állat.
Valami fantasztikus érzés találkozni Önnel, valóra vált a gyerekkori álmom! (Még ha nem is vagyok keresztény, tényleg egyik álmom közé tartozott találkozni a Télapóval.) Öm, izéé, lenne pár szabad perce? Annyi kérdésem lenne. Huu, őő, esetleg tudok segíteni valamit, hozhatok Önnek valamit? *Azt sem tudtam hova szaladjak, alig tudtam megválogatni szavaimat, nem bírtam a bőrömben maradni.* Hóhóhó, nyugalom gyermekem! Természetesen szívesen válaszolok a kérdéseidre, de talán üljünk le előbb! *elővesz egy vaskos, rövid varázspálcát, ami piros-fehér sávosra van festve, majd int egyet, mire két kényelmes karosszék jelenik meg* Köszönöm, hogy felajánlottad, de nincs szükségem semmire. Ellenben hallgatom a kérdéseid.
*Leül egyszerre a Mikulással.* Hamarosan elérkezik december hatodika. Ilyenkor gondolom sok dolga van. Hogy tudja meglátogatni a világ összes emberét egy nap alatt?
Bocsánat, de az összes titkomat nem árulom el. *nevet fel szakállát simogatva az idős ember* Legyen elég annyi, hogy nagyon sokan segítenek nekem, és a varázslat is mellettem áll. *kacsint a lányra a Télapó*
Ó, de kár. De ugye meglátogatja majd az iskolánkat is? Hány éve csinálja ezt, szereti a munkáját?
Természetesen, ide is hozok majd ajándékokat, nem hagyok ki senkit. Várom is a leveleiteket még. Ha időben elmondjátok, hogy mit szeretnétek, sokkal személyreszabott csomagot kaphattok majd, ha eljön az ideje. Persze az is kap ajándékot, aki nem ír levelet, de ő lehet, hogy nem pontosan azt, amire vágyik. Sajnos gondolatolvasó én sem vagyok. *ez után elgondolkodva megigazítja a piros sapkát a fején* Igazán nem emlékszem, hogy mióta csinálom ezt. Nagyon régen kezdtem el, és még mindig szeretek boldogságot vinni a házakba. Nagyon jó érzés látni azt a sok mosolygó arcot. Értetek igazán megéri ezen fáradozni. *mosolyog jóságosan a kislányra*
Köszönünk mindent, amit értünk teszel, nagyon sok boldogságot hozol az életünkbe. Mit csinál nyáron, vagy az év többi hónapjában?
Nekem is öröm, hogy adhatok, nem kell megköszönnöd, gyermekem. Igazából nyáron is van mit tenni, ráadásul van egy hatalmas játékgyáram, ami nem csak karácsony környékén működik. Egész évben szállítunk a boltoknak játékokat, így tudunk jótékonyak lenni decemberben. Ez most túl üzletiesen hangzik, azonban a világ már csak így működik. *tárja szét a kezét az öregember*
Ön is varázslóiskolába járt fiatalkorába? Ha igen, hova járt?
A Mikulás sosem volt fiatal, maradjunk ennyiben. *nevet fel hangosan* De, ha járt volna mágusiskolába, bizonyára Finnországban tette volna azt. *néz sokatmondón a lányra*
Én kiskoromban egyszer-kétszer kaptam virgácsot is. Igaz a mondás, miszerint van egy listája a jó és a rossz gyerekekről?
Valóban van ilyenem. Egy ősi varázslat jegyzi fel, és méricskéli a gyerekek tetteit, majd osztja be őket egyik vagy másik csoportba. Mindazonáltal a rossznak nevezett gyerekek is kapnak a virgács mellé ajándékot. Szerintem ilyenkor mindenki megérdemel egy kis boldogságot, meg talán egy új esélyt, és így talán a következő évben a rossz gyerekből is lehet jó.
Jó hosszú lehet a lista. Vannak segítői? Angyalkák, esetleg krampuszok is Önnel tartanak?
Voltaképpen egy naggggyon vastag *mutatja is mennyire* könyvbe íródik az egész, amit mindig a nagy hajtás elején elkezdünk az elejéről olvasni. A következő évre ugyanis teljesen kiürül. Mindenki tiszta lappal indulhat. *tárja szét a kezeit az öregúr* A segítőim pedig házimanók. Mindannyian szabad akaratukból segítenek nekem, és nagyon sok terhet levesznek a vállamról. A kézzel készített játékok és egyéb ajándékok nagy részét ők csinálják. Legyetek nekik hálásak. Viszont krampuszaim nincsenek. *rázza meg a fejét nevetve Télapó* Nem tudom, ki találta ki őket, de én nem szeretem ijesztgetni a gyerekeket. Mindenki azért legyen jó, mert tudja, hogy az a viselkedés a helyes, ne pedig félelemből.
Mi a legkedvesebb karácsonyi emléke?
Rengeteg van, elég nehéz közülük választani. Minden karácsonykor újabb szép emlékekkel gazdagodom. De talán szívemnek az egyik legkedvesebb az volt, amikor a neszezésemre felébredt az ott lakó kislány, és odajött hozzám, hogy megkérdezze, odarakhatná-e ő is most az ajándékait, amit a szüleinek készített. Nagyon bájos gyermek volt. Egyébként is kedvelem azt a szokást, hogy a gyerekek egymást is megajándékozzák. Így ők is megtapasztalhatják, hogy nem csak kapni, de adni is jó érzés.
*Hallgatva a Mikulást, szeretet járta át szívét.* Tényleg megeszi az összes ételt, amit kiraknak Önnek?
Hát bevallom, hogy a nagy részét a házimanók eszik meg, *vakargatja meg a szakállát* de hát ki is jár nekik a rengeteg munka után. Más fizetséget nem is hajlandók elfogadni. Nem lenne túl egészséges egy ember számára annyi mindent megenni, pláne nem egyetlen éjszaka alatt. *nevet fel a Mikulás*
Hát igen, előfordul, hogy néhány sütemény a zsebemben köt ki, mert abból sosem elég. *kacag fel a Télapó* Például a gyömbéres kekszet kifejezetten imádom.
*Megjegyzi a kedvenc sütiét* A Földön vannak olyan országok is, ahol nem ünneplik a napját, mert nem keresztények az emberek. Szokott vinni oda is ajándékot?
Természetesen! Nem számít, hogy hisznek-e bennem, az ajándék és a szeretet mindenkinek kijár. Igyekszem mindenhova eljutni, és mindenkinek adni valamit, amitől szebb lesz a napja. Nem érdekes, hogy később nem nekem hálás érte, és úgy gondolja, hogy mástól kapta. Amíg örül neki, addig én és a segédeim is nagyon boldogok vagyunk.
Ausztráliában decemberben nyár van. A Mikulás hogy viszonyul a meleghez?
Nem kifejezetten szeretem, de olyankor csak félre kell tennem a piros palástomat. Ráadásul remek hűtőbűbájokat is ismerek, így hát számomra ez sem lehet akadály.
*Érzi, hogy kezdenek nyugtalankodni a thesztrálok.* Tudja, kiskorom egyik álma vált most valóra. Köszönöm, hogy szakított rám néhány percet, ennél nagyobb ajándékot és örömöt nem is adhatott volna.
Én köszönöm a beszélgetést, igazán örülök, hogy találkoztunk. Ami pedig az ajándékot illeti... azért én megpróbálkozom majd valamivel, hátha annak is fogsz majd örülni. *kacsint rá a lányra a Télapó, majd miután mind a ketten felálltak, eltünteti a székeket, aztán egy utolsót intve felül a szánjára*
Viszontlátásra Mikulás bácsi! Boldog Karácsonyt kívánok előre is! *Integet mosolyogva és kiélvezi az utolsó pillanatokat is, amikor látja a Télapót.*
Boldog Karácsonyt neked is gyermekem! *kiáltja és integet amíg csak látja a kislányt*
