Summerhill
színes, angol filmdráma
2008
Vizsgaidőszakban filmet nézni szerintem ér akkor, ha azt egy tanárod ajánlotta az épp tanult anyaggal kapcsolatban. (Vagy ha egy levitársad ajánlotta tisztán okulási célzattal.:) A Nevelés, személyiségfejlesztés tanárom a reformpedagógia kapcsán hozta fel a Summerhill című filmet, amit épp ebben a pillanatban fejeztem be, és rögtön tudtam: ezt mindenkinek látnia kell!
Itt kap helyet az igazi demokrácia is: a szabályokat közösen alkotják, és az iskola minden döntést együtt hoz meg. Hetente esedékes gyűléseken vitatnak meg minden kérdést, problémát, fegyelmi ügyet, ahol bárki felszólalhat, majd szavazás következik. Mindenkinek egy szavazata van, így születik döntés.
A hely nem kitaláció: valóban létezik Angliában a Summerhilli Szabad Iskola, amelyet 1921-ben alapított A. S. Neill, most pedig - ahogy a filmben is egy őt alakító színésznő - lánya, Zoë Readhead vezeti, aki idén ősszel tölti be 70. életévét.
Természetesen mint a filmek zömében, itt sem teljesen rózsás az élet, ugyanis a boldog gyermekvilágba betör a főgonosz és bandája: az iskolafelügyelők! A szintén megtörtént 1990-es évekbeli per játszódik újjá filmköntösben, amikor is a kormány szerette volna bezáratni az iskolát, amely inkább bíróságra vitte az ügyet.
Elmondtam a történet lényegét, de ezt a filmet nem is a nagy meglepetések miatt kell megnézni, hanem a könnyfakasztó látvány miatt, ahogy a gyerekek szórakoznak, amilyen boldogok. A felismerés miatt, hogy akkor is érdeklődnek és tanulnak a diákok, ha nem kényszerítjük őket iskolapadba. Ahogy figyelnek egymásra, és hogy megtanulnak becsületesek és empatikusak lenni saját maguktól, nem pedig azért, mert valaki ezt megszabja nekik.
Ahogy ez az iskolatípus sem működik mindenkinél, talán a film sem fog a maga mesés képzelgéseivel és egyszerű, kiszámítható eseményeivel. De egy próbát megér! :) Szerencsére letölteni sem kell, mert mindjárt adok egy elérhetőséget, ahol megnézheted!
Elmondtam a történet lényegét, de ezt a filmet nem is a nagy meglepetések miatt kell megnézni, hanem a könnyfakasztó látvány miatt, ahogy a gyerekek szórakoznak, amilyen boldogok. A felismerés miatt, hogy akkor is érdeklődnek és tanulnak a diákok, ha nem kényszerítjük őket iskolapadba. Ahogy figyelnek egymásra, és hogy megtanulnak becsületesek és empatikusak lenni saját maguktól, nem pedig azért, mert valaki ezt megszabja nekik.
Ahogy ez az iskolatípus sem működik mindenkinél, talán a film sem fog a maga mesés képzelgéseivel és egyszerű, kiszámítható eseményeivel. De egy próbát megér! :) Szerencsére letölteni sem kell, mert mindjárt adok egy elérhetőséget, ahol megnézheted!
